A kapusedző: egy sokoldalú szerep
Célkitűzés
|
A kapusedző jelenléte mára teljesen megszokottá vált. Mind az utánpótlásnál, mind az első csapatnál különleges, a többiekétől sok ponton eltérő szerepet tölt be. Lássuk, mik a feladatai! |
A profi vagy amatőr futballklubok szakmai stábjaiban a kapusok felkészítője, vagyis a kapusedző szerepe mára megszilárdult. Mind az utánpótlásnál, mind az első csapatnál különleges, a többiekétől sok ponton eltérő szerepet tölt be a sportolóval és a szakmai stáb többi tagjával ápolt kapcsolata révén, valamint a tipikusan alkalmazott módszertan és didaktika okán. Egy rövid cikksorozatban fogunk foglalkozni eme fontos szakmai tevékenység különböző aspektusaival.
KI A KAPUSEDZŐ?
A kapusedző szinte mindig egy volt kapus, aki - a saját versenyzői karrierjének lezárása után - edzői pályára lép, hogy átadhassa ismereteit, tudását és tapasztalatait a gondjaira bízott, fiatal vagy kevésbé fiatal kapusoknak.
A kapusedző általában a csapatsporttól idegen feltételek között dolgozik. Munkája elsősorban egyéni szinten zajlik, esetleg kettő-négy kapusból álló kis csoporttal, ha az első csapatról, vagy legfeljebb öt-hat fiatallal, ha az utánpótlásról van szó.
Főleg az utóbbiak esetén az edző a teljes idényre kiterjedő, globális fejlesztési tervet dolgoz ki, ami technikai és pszichológia szintre is kiterjed, valamint a kialakuló kapcsolat szempontjából kifejezetten jelentős tapasztalati többletet jelent a sportolók számára.
Mit várnak edzőjüktől a kezdő kapusok? És mit kér az edző saját tanítványaitól azért, hogy ez a tanár-diák kapcsolat hatékony legyen?Erre vonatkozóan igen érdekes képet kaptunk egy nyári edzőtáborban készült sportpszichológiai kutatás révén, amit egy 12-16 év közötti kapusokból álló, 25 fős csoporton végeztek el. Minden sportolónak kérdéseket tettek fel, amikre nagyon jelentős válaszokat adtak. Ugyanezeket a kérdéseket tették fel a jelen lévő edzőknek is, hogy felmérjék az elvárásaikat.
- Mindenekelőtt azt kérdezték a fiataloktól, hogy mivel tudná az edző motiváltabbá tenni őket az edzések és a meccsek során. A válaszokból az derült ki, hogy a kapusok gyakori bátorítást várnak az edzőktől az edzésmunka alatt, főleg nehézségek esetén; hallani szeretnék, mik az erősségeik és mi az, amin dolgozniuk kell. A fiatalok szerint az is motiválóan hat, ha számukra könnyen érthető és világos célokat tűz ki az edző a közös munkához, amire a pályán koncentrálhatják energiáikat. Az edzők pedig motiváltabbnak érzik magukat a tanítványaikkal végzett munka során, ha a sportolók élénk érdeklődést mutatnak a tanulás iránt, kíváncsiságukat gyakori kérdésekkel mutatják ki, valamint folyamatosan, jó szinten koncentrálnak az átadott tudásanyagra. Ahogy az eredményekből kitűnik, a fiatalok igényei a kapcsolat elsősorban érzelmi tényezőihez kötődnek, míg az edzők elvárásai inkább kognitív gyökerűek.
- A kapusokat megkérdezték, mit tehetnének az edzők, hogy magabiztosabbá tegyék őket saját tudásukat illetően (önbizalom). Ebben az esetben a kapott válaszok a fiatalok erős igényét mutatják a gyakori visszajelzések iránt főleg technikai fejlődésükről, érezni szeretnék, hogy az edző hisz a képességeikben, valamint építő jellegű, és nem bántó kritikára vágynak, ha hibát követnek el. Az edzők pedig akkor érzik magukat biztosabbnak oktatói szerepükben, ha látják, hogy tanítványaik bizonyos gyorsasággal tanulnak, a gyakorlatok különböző technikai részleteiről, esetleg a meccsen bevethető jobb technikai-taktikai megoldásokról kérnek további magyarázatot.
- A sportolókat arra is megkérték, hogy mondják el, az edzők hogyan tehetik őket magabiztosabbá a pályán. A válaszok több témát érintettek a csapatban betöltött szerep fontosságának érzésétől a meccs előtt az edzőtől kapott, szükséges tanácsokig. A kapusok nem akarnak túl sok korrekciót elszenvedni a meccs alatt és durva szemrehányások kereszttüzébe kerülni, ha hibáznak. Az edzőkben pedig akkor erősödik tovább a tanári önbizalom, ha kapusaik aktív részvételét látják az edzés különböző fázisaiban, ha tanítványaik megfelelően hajtják végre a gyakorlatokat, valamint ha az alkalmazott módszertanhoz igazodó fejlődést látnak. Mindezek a tényezők olyan visszajelzést jelentenek az elvégzett edzői munka minőségét illetően, ami láthatóan erősítik az edzői lelkületet.
- Végül azt is megkérdezték a fiatal kapusoktól, hogy mi ösztönözné őket folyamatos fejlődésre. A kapott visszajelzések sokatmondóak. A fiatalok motiváltnak érzik magukat a fejlődésre, ha:
- megmutatják nekik a személyes fejlődésükben és növekedésükben rejlő lehetőségeket,
- elmagyarázzák nekik a gyakorlatok lényegét és azok meccs alatti pozitív hozadékát,
- intenzív, de változatos edzéseken vesznek részt, ahol nehéz munka és játék válták egymást, átják, hogy edzőjük mindig új gyakorlatokkal
- esetleg a mutatott teljesítmény felvételről történő elemzésével igyekszik javítani az edzéseket.
- Maguk részéről az edzők akkor éreznek motivációt tanítói geik fejlesztésére, amikor:
- érzékelik, hogy tanítványaik befogadják az átadott tudást,
- érzik, hogy a játékosok eltökélten akarnak többet elérni,
- technikai jellegű érdeklődést látnak a játékosaik részéről,
- látják, hogy a fiatal kapusok jó szellemben és örömmel vetik bele magukat az edzésekbe.
Mindent összevetve, a fiatal kapusok és edzők válaszaiból kiderül, mennyire fontos és kölcsönösen meghatározó a kapcsolat, ami a felek között áll fenn mind a tanulási folyamat, mind a mentális fejlődés szempontjából. Ha a válaszokból merített információkat jól használjuk fel, alapvető szerepet játszhatnak abban, hogy az edző minőséggel és hatékonysággal ruházza fel a nevelői tevékenységet, amit gyakorolni hivatott. Ezért nem csak technikai-módszertani szempontból kell felkészülnie, de alaposan foglalkoznia kell a számos és sokszínű pszichológiai-kapcsolati tényezővel is, amik szakmájának gyakorlása közben hatnak és lendülnek mozgásba.
