Aki jól kezd...
Célkitűzés
|
Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogyan érdemes fellépnünk, amikor kijavítjuk játékosainkat és az elkövetett hibákról beszélünk |
Amikor abban a kényelmetlen helyzetben találjuk magunkat, hogy rá kell mutatnunk egyik játékosunk hibájára, vagy együtt kell megvizsgálnunk, mi működött és mi nem egy adott játékhelyzetben, alapvető fontosságú, hogy jól indítsunk. Ez előkészíti a terepet ahhoz, hogy tisztelettel és együtműködve tudjunk közbeavatkozni a játékos és/vagy a csapat szintjén.
Bármilyen hibával, a korrekció szempontjával vagy a kontextussal (meccs, edzés, öltöző, stb.) kapcsolatban, amire vonatkoztatunk, mindenekelőtt a pozitívumokat kell kiemelnünk, a már működő dolgokat, az elért célokat. Csak néhány szóra van szükség, amiben emlékeztetjük a játékosokat, hogy a tanulási folyamatban a haladás legalább olyan természetes, mint a nehézségekkel való küzdelem és néha a visszalépés (gondoljunk csak a sok fizikai, pszichológiai és biológiai változásra, amin a fiatalok a serdülőkorban keresztülmennek és amik miatt változtatásokra van szükség, valamint gyakran a fejlődés egyértelmű megtorpanását tapasztaljuk).
Néhány szó csupán, ami azt sugallja: a megfelelő irányba tart a közös munka, ami bizalmat és lelkesedést sugároz. Ez különböző, a játékosok lelkiállapotához kötődő okból szükséges:
- Növeljük az önbecsülést;
- Növeljük a tudatos önbizalom szintjét;
- Tápláljuk a mentális ellenállóképességet;
- Pozitív és bizalmat sugárzó munkakörnyezetet teremtünk;
- Az elhangzó kritikához érdeklődő és együttműködő hallgatóságunk lesz;
- Kilépünk a szokásos oktatási keretek közül, ami hajlamos alábecsülni és háttérbe szorítani a már elért célokat.
Ha elsőként a mutatott teljesítmény pozitívumait emeljük ki, a játékosnak segítünk, hogy továbbra is megtartsa a nélkülözhetetlen derültségét, és bizalma megmaradjon saját képességeiben, erősségeiben, valamint a munkában és az edzőben is. Így könnyebben fogadja el a negatívumokat, amiket valószínűleg legyőzhetőnek, kijavíthatónak fog érezni. Ebben az értelemben az edző másik feladata, hogy emlékeztesse a játékost a már átélt sikerélményekre és kiemelje, hogy a a múlt hibái sikeresen megoldódtak akkor is, ha az adott pillanatban ledönthetetlen korlátoknak éreztük őket.
A hidegen és kontextus nélkül, azonnal közölt és hangsúlyozott hiba miatt a játékos leblokkolhat, és negatív lelkiállapotba kerülhet, ami megakadályozza, hogy felülemelkedjen az elkövetett hibán. Ha azonnal halljuk a hibáinkat, úgy érezhetjük, hogy személyünkkel van a baj. A játékos ezt támadásnak foghatja fel, így ahelyett, hogy társ lenne a hatékonyabb megoldások megtalálásában (ebben a sportolóknak központi szerepet kell vállalniuk, itt vissza is utalok az előző, irányított tanulásról írott cikkre), védekező állást fog felvenni, alibit és bűnbakot keres majd.
Pedig a fejlődéshez és az elkövetett hibák kijavításához magabiztosnak, elkötelezettnek, állhatatosnak kell lennünk, és olyan emberekkel kell körülvennünk magunkat, akik ugyanígy éreznek.
Amennyiben széles és beható ismeretekkel rendelkezünk a sportteljesítményt alkotó, különböző (technikai, taktikai, erőnléti és mentális) szintekről, nem hiszem, hogy beszélhetünk abszolút értelemben vett negatív teljesítményről. Azért is teszem ezt a megállapítást, mert edzőkkel folytatott beszélgetéseim alatt testbeszédükből észreveszem, hogy bizonyos teljesítményeket néha kifejezetten elfelejtendőnek vagy teljes egészében menthetetlennek tartanak.
Ha megtanulunk túllépni a puszta eredményen vagy az önmagukban vett technikai-taktikai elemeken, számos elért célra és megerősítendő pontra lehetünk figyelmesek: észrevesszük például, hogy a játékosok jó mentális állóképességről tettek tanúbizonyságot, még ha a belső feszültségüket nem is kezelték jól; megjegyezhetjük, hogy egészen az öltözőből való kilépéstől kezdve egységesek voltak, kitartottak a meccs végén is a rossz eredmény ellenére, tiszteletben tartották a bíró döntéseit, nem engedtek az ellenfél provokációjának, jól védekeztek, stb. Ha figyelmem 360 fokban kiterjed mindenre, olyan részletekre és elemekre is figyelmes leszek, amik hosszú távon meghatározóvá válnak és minden bizonnyal pozitívan fognak hatni a nehézségek áthidalására és kisebb sikerekhez segítenek mind egyéni, mind csapatszinten.
