Hogyan fejezzük be az edzéseket?
Célkitűzés
|
Ebben a cikkben arról fogunk beszélni, hogy elsősorban érzelmi és pszichológiai szempontból mi a legmegfelelőbb módja egy edzés lezárásának |
A jó edző az, aki minden edzést a hosszú és rövidtávú célokat figyelembe véve tervez meg, miután már mérlegre tette a kontextust, a forrásokat és a játékosokat is.
Semmit sem szabad a véletlenre hagyni, a váratlan események mindegyikét az edzői munkára kínálkozó lehetőségnek kell tekintenünk.
Habár értelemszerű az, hogy a bemelegítés szakasza aprólékosan kidolgozott és az azt követő gyakorlatokhoz igazodik, az már nem olyan biztos, hogy az edzés zárása is ugyanilyen mértékben átgondolt és kellő figyelemmel van felépítve.
Az edzés vége tele van élményekkel: a fáradtság ránehezedik a játékosokra, de ez nem mindig párosul az elégedettség és siker érzésével; az edzés alatt sok érzelem váltja egymást, amik nem mindig pozitívak és nem minden játékos kezeli őket a megfelelő módon; sok dolog terítékre kerül, a tanulás pedig hibákon és technikai-fizikai, de kapcsolati-érzelmi szinten jelentkező nehézségeken keresztül történik meg.
Alapvető fontosságú, hogy minden játékos fáradtan, ám derűsen hagyja el a pályát; a srácoknak rátermettnek kell érezniük magukat; tudniuk kell, hogy ha ma nem is, de holnap sikerrel fognak járni és meg kell tanulniuk bízni saját fejlődési lehetőségeikben.
Az edzés lezárása nem azt jelenti, hogy szabadjára engedjük őket: „most szórakozhattok!”. Persze, ajánlatos az edzés végén időt szánnunk a futball játékos oldalának kiélvezésére, amivel levezethető a mentális feszültség és kikapcsolódhatnak a játékosok… Az egyetlen dolog, ami ezen a ponton számít az, hogy az edzést a sportoló sikerélményekkel zárja, mert ezekre fog leginkább emlékezni és ezek a benyomások járnak a legnagyobb pozitív érzelmi hatással.
TÉRJÜNK HAZA MOTIVÁLTAN!
Ha egy gyakorlatot olyan kudarcélménnyel fejezünk be, amit a játékos nem dolgoz fel, vagy nem tudjuk azt egy sikerrel végződő folyamat részévé tenni, ez azt fogja jelenteni, hogy a sportoló keserű emlékekkel tér haza, amiken rágódva nem sok pozitív következtetésre jut. Fontos, hogy hiba vagy nehézség esetén erősítsük meg a fiatal sportolót abban, hogy kitartással és munkával sikerülhet célt érnie. A „recency-hatás” miatt hajlamosak vagyunk jobban emlékezni a nemrég átélt és megtapasztalt dolgokra; ezt a hatást a már jól megtanult mechanizmusokkal alkalmazva olyan sikerélményt szerez, aminek rövid távon pozitív érzelmi hatása lesz; ebből több erőt tud meríteni a felmerülő hibák és problémák leküzdéséhez is. Ugyanezen okból kifolyólag, a recency-hatást figyelembe véve érdemes az edzést biztató és motiváló szavakkal zárnunk, mert ezek maradnak meg leginkább a játékosok emlékezetében.Például felidézhetünk egy technikai megoldást, amit a játékos hatékonyan valósított meg, végeztethetünk vele olyan feladatot, amiben ügyes, esetleg játszathatjuk olyan szerepben/pozícióban, amit sajátjának érez. Játékosainkat ismerve könnyű lesz számukra ilyen feladatokat találni. Ez nem időpocsékolás, sőt! Döntésünk érzelmi és pszichológia befektetés, ami egyúttal meg fogja erősíteni a futballban alapvető technikai elemek beágyazódását is.
